A mindössze 58 m2 alapterületű, egyhajós templom egy terméskő fallal határolt területen áll. Az értékes műemlék stílusjegyeiben a román és a kora gótika elemei egyaránt megjelennek. Négyzetes szentélye az Árpád-korban épült, faragott kövekből. Csúcsíves boltozatának zárókövén az 1427-es évszám szerepel. A torony a 14. században készült. A szentélyben ülőfülke és egy püspököt ábrázoló falikép, a hajóban kőszószék és keresztelőmedence áll. A hajó freskótöredékein a háromkirályok, valamint Mária utolsó imádsága és elszenderedése látható. A falak több helyen ornamentális díszítések és színezések, továbbá címeres és feliratos falkarcok nyomait őrzik.

1441-ben Szent Farkas tiszteletére egy kis kápolna épült, amelyet egy pálos remete gondozott. Pár év múlva megtelepedtek rendtársai is, akik a templomot a kolostorral együtt 1482 körül kezdték építeni. A gótikus stílusban emelt istenháza hajója ötszakaszos, szentélye pedig kétszakaszos, mérműves ablakokkal. Főoltárát, a czestochowai Fekete Máriát ábrázoló, 16. században készült kegykép ékesíti. Máig élő tiszteletét jelzik a képre erősített ékszerek és koronák. A barokk stílusban átépített templom mellékoltára és stallumai 1750, a karzat-mellvéd apostolokat ábrázoló falfestménye 1770 körül készült, padjait rokokó stílusban faragták. A pálos rend 1786-os feloszlatását követően a templom 1827-ig üresen állt. A kolostorépület előbb bányász-szállás, kórház, majd raktár volt. 1892-től 1950-ig a karmelita apácák rendházának adott otthont az épület. Homlokzatán a Nádasdy és az Esterházy családok címere látható.

A község evangélikus gyülekezete 1646-ból ismert, akkor Bogyoszló anyaegyházának filiája volt. A hitükben megmaradt jobaháziak a Türelmi Rendelet kiadása, és a farádi gyülekezet önállósulása után Farádhoz csatlakoztak. A gyülekezet 1842-ben földet kapott, majd 1847-ben megkezdte egy új iskola és tanítói lakás építését. 1859-ben egy 190 kg-os haranggal gazdagodtak, majd 1869-ben ismét építkezésbe fogtak: különálló iskolát építtettek, amely egyben imaházul is szolgált. Jobaházán élénk „egyháztársadalmi élet” folyt, és 1896-ban megalakult a nőegyletet, amely az 1950-es évek elejéig működött. A hívők összefogásával 1997-ben elkészült a jelenlegi harangtornyos imaház.

Egy 1815-ben kelt levél szerint „több mint harminc éve, hogy Újfalun evangélikus oskolamester van”. Mária Terézia uralkodásának utolsó éveiben tehát már volt tanító – és bizonyára gyülekezet is – a községben. Az evangélikusok 1865-ben új imaházat, 1905-ben pedig új iskolát építettek. A Káldy Barna által tervezett templomot 1949-1950-ben építtették fel, a helybeli hívek, az egyházmegye és Németh Lajos adományaiból. A Túróczy Zoltán püspök által felszentelt templom harangja 1866-ból való. Az oltárképét Raksányi Ödön festette. Az oltáron levő bronz feszület és gyertyatartó Shima Bandi győri ötvös munkája. Kiss Miklós esperes 2018. augusztus 25-én szentelte fel a korábbi iskolaépületből kialakított új parókiát.

Az 1987-ben felszentelt, szokatlan formájú templomot és plébániát Ráskai Péter tervezte. Az előcsarnok emmauszi jelenetének három részből álló szekkóját és az altemplom szentélyének 8 boldogságot és a feltámadott Krisztust ábrázoló falképeit Kákonyi Asztrik festette. Az ő tervei alapján és Mohay Attila kivitelezésében készültek a szentély két oldalán a Jézus keresztre feszítését és a Szentlélek kiáradását megjelenítő színes ablakok. A szentély falán Barabás László két tűzzománc alkotása látható: felül a keresztről szinte lehajoló Krisztus alakja, alatta a tabernákulum-ajtó az Oltáriszentség-szimbólumokkal (kehely, búzakalász, szőlőfürt). Berecz Ferenc művészi faragásai a Kis Szent Teréz, Szent Antal és Assisi Szent Ferenc dombormű, valamint a Szent József szobor. Tolnay Imre tervei alapján Krizsán István készítette a két üvegmozaik sorozatot: a karzat-mellvédet borító 9 bibliai jelenetet és a keresztút 14 stációját. Az Irgalmas Jézus mozaikképét pedig Krizsán Szilvia készítette. A templom előtti téren áll a tápláló-tanító Krisztus és a lourdes-i Mária szobra (Rieger Tibor munkái), valamint Szent II. János Pál pápa szobra (Páljános Ervin alkotása).

A város részévé vált Lucsony község egykori főutcáján álló kápolnát 1713-ban építették. A Szent Fábián, Rókus, Sebestyén és Rozália tiszteletére szentelt, Szent Anna titulusú kápolnát a lucsonyiak a pestisjárvány alatt tett fogadalmuk beváltásaként emelték. Az egyszerű, nyeregtetős épület homlokzatát fa harangtorony koronázza. A bejárata feletti kis fülkében a Szeplőtelen Fogantatás (Immaculata) Mária-szobra áll. Belső terében szép barokk oltár található, közepén a gyermek Máriát oktató Szent Anna szobrával. Alattuk a sírjában fekvő Szent Rozália fekszik.

A háromszög alakú terén álló kápolnát a mosoni polgárok Szent Sebestyén, Szent Rókus és Szent Rozália tiszteletére emelték, valószínűleg az 1713-as pestis idején tett fogadalmukat teljesítve. A 18. század második felében kibővítették, ekkor készült az oltára is. Homlokzata fölé fából ácsolt tornyot építettek. A kápolna az 1902-1903-as renoválás keretében új, falazott tornyot kapott. A századforduló táján készülhettek a színes üvegablakok is: a hajóba ornamentális díszűek kerültek, a szentélyt egy-egy harsonát fújó angyalt ábrázoló üvegképpel ékesítették. A főhomlokzat falfülkéiben a II. világháborús hősök táblára vésett névsora olvasható. A kápolna ellopott barokk oltárképe helyére 2001-ben új, Szent Rozáliát ábrázoló festmény került.

A 13. században Szent Adorján tiszteletére emelt templomot a 15. században gótikus stílusban építettek át. Ezt a kis templomot a 16. század közepétől a protestánsok, majd 1619-től ismét a katolikusok használták, ekkor kapta a Szent Gotthárd titulust. Ennek helyén egy új, nagyobb templomot emeltek, amelyet 1668-ban szenteltek fel. Főoltárán Szent Gotthárd mellett Mária, a Rózsafüzér Királynőjének szobra is helyet kapott, amelyet hamarosan kegyszoborként tiszteltek. 1771 és 1777 között újabb átalakítás történt. Az átépített szentély főoltárának középpontjába a régi főoltár Mária-szobra került. Freskók nemcsak a boltozatokra kerültek, hanem a mellékoltárokat is falképek helyettesítik. A színes üvegablakok 1902-ben és 1907-ben készültek. 1934-ben alakították ki az altemplomban a Habsburg-család óvári ágának kriptáját, ahol Frigyes főherceg és felesége, Croy Izabella érckoporsóit helyezték el.

A reformáció után a mosoni templom a kálvinistáké lett, de a 17. század végén visszakerült a katolikusokhoz. A jelenlegi barokk plébániatemplomot új helyen építették fel, 1757-ben. Ekkor a régi templom védőszentje, Gotthárd mellett Nepomuki János, a 18. század egyik legnépszerűbb szentje, lett a templom pátronusa. A szentély boltozatán eredetileg Nepomuki Szent János és Szent Gotthárd apoteózisát ábrázolták. Az 1770-es években festett freskók ma a Hansági Múzeumban láthatók. A hajó boltozatait 1938-ban festették ki, viszont az 1995-ös felújítás során a szentélybe teljesen új kompozíció került. A templom színes üvegablakai 1891-92-ben készültek. A barokk főoltár oszlopos, baldachinkupolás építmény, amely Mariazell kegyoltárának mása. A Szent Józsefnek és Nepomuki Szent Jánosnak állított mellékoltárok 1770-ben készültek. A templom legfiatalabb képi ábrázolása a zománcképekből álló keresztút-stációk. A főhomlokzat 1913-as neobarokk megújításakor kerültek az addig üresen álló fülkékbe Szent Vendel és Szent Flórián szobrai.

A község korábbi, Szentlélek tiszteletére emelt templomát a 17. század közepén a protestánsok használták. Az 1674-ben épült templom már a katolikusok számára készült, és Széchényi György kalocsai érsek szentelte fel. A templomot a török dúlások után, majd az 1829-es árvíz után is újjá kellett építeni. A barokk oltár nagyképe a Szentháromságot ábrázolja. A felső, háromrészes képen Szent Sebestyén, Szent Rókus és Szent Rozália látható. Értékes barokk munkák a szószék-mellvéd táblaképei, valamint a keresztelő medence tetején álló, Jézus megkeresztelkedését megjelenítő kis szoborcsoport. 1991-ben a II. világháborús emléktáblát avattak a templom falán.

A kápolna történetének egyik legendája szerint a török harcok sebesültjei és más betegek az itt fakadó forrás vízétől meggyógyultak. Más legendák szerint egy halász Máriát és a kis Jézust ábrázoló hársfa-szobrot, egy katona pedig egy Mária-képet talált a forrásnál. Ezeket 1540 körül a protestáns templomban helyezték el, majd egy házikóban őrizték, végül a forrás fölé épített kápolnába kerültek. 1873-ban a kápolna leégett, de a kép és a kis faragott szobor épen maradt. A kápolnát 1874-ben neoromán stílusban újjáépítették, a kegyszobor Máriája kezébe királynői kormánypálca, Jézus kezébe pedig országalma került, és mindkettőt koronával ékesíve ruhába öltöztették. A szentély alatti, kőlappal fedett forrás vizét a kápolnán kívüli kúthoz vezették el. A kegyszobor mellett figyelmet érdemel a hat festett üvegablak, valamint Mária és Erzsébet találkozását ábrázoló Feszty Masa-kép. A szentkút és a kegyszobor évente sok ezer zarándokot vonz. A kegykápolna Győr-Moson-Sopron Megyei Értéktárba tartozó megyerikum.

A falu első templomát Széchényi Lőrinc építtette, és fia, Pál nagyprépost (később püspök, majd kalocsai érsek) szentelte fel 1677 körül. A mai templom 1843-44-ben épült, késő klasszicista stílusban, Szinger György irányításával. A régi templomból megmaradt húsz férőhelynyi pad és az 1718-ból való kehely, amelyen a GVNT. SIGHET felirat látható. Az oltárkép Szent Lőrinc vértanúságát ábrázolja. A templom belső festése márványhatású. A mennyezeti freskókat Borsa Antal készítette 1957-ben. A templom előtti keresztnél márványtábla emlékeztet Jáki Teodóz bencés atyára, aki évtizedeken át vezette Kunszigeten a hagyományos – megyerikumként is számon tartott – húsvéthajnali „Jézuskeresés” körmenetét.

A templom 1795-ben épült. A protestáns egyházakra akkor érvényes előírások szerint az épület bejáratát egy zárt udvaron át lehet csak megközelíteni. Barokk berendezését az 1782-ben megszűnt magyaróvári kapucinus kolostorból vásárolták. Ekkor került helyére a szószékkel egybeépített, ma is látható oltár és a karzat, amely eredetileg rövidebb volt a ma láthatónál. Felszentelésének századik évfordulóján (1987-88) a templomot felújították. Régi, hengersüveges tornyát lebontották, az új toronyra barokk stílusú sisakot emeltek. A templombelső is megújult, új keresztelőkút és csillár készült, az oltárra új feszület került és megújult a templom orgonája is. Ekkor helyezték a bejárat fölé a márványlapot, melyen a Zsoltárok könyvéből vett idézet, s az újjáépítés dátuma olvasható.

A látogatóközpontot a középkori bencés apátság épülete egy részének alapjára emelték. A bencések 1529-ben hagyták el Lébényt. 1638-ban a jezsuita szerzetesek tulajdonába került az apátság, akik a felújított középkori kolostorba lábadozókat és öregeket helyeztek el. A megmaradt épületrészt 1838-ban plébániává alakították át. Az új plébániaépület Maráz Péter tervei alapján 2002-2003-ban, a román kort idéző stílusban épült, a középkori kolostor gazdasági udvara helyére. Építését régészeti kutatás előzte meg, melynek során értékes középkori emlékek kerültek elő. A leletek a mosonmagyaróvári múzeumban tekinthetők meg. Az épületet Reicher János gútai kovácsmester munkái díszítik (Jó Pásztor, Szűz Mária Gyermekével). A központ várja a zarándokokat és turistákat, akik találkozhatnak Szent Jakab első apostol-vértanú ereklyéjével.

A bencés szerzetesek az Árpád-korban települtek Lébénybe. Az apátságot egy 1199-es keltezésű oklevélben már említik. A falu legmagasabb pontján álló templom 1212-ben épülhetett. Védőszentje Szent Jakab apostol. A román stílusjegyeket hordozó épület 30–33 méter magas, zömök főhajóból és két mellékhajóból áll. A főhajó belmagassága 16 méter. Nyugati oldalánál a román kori bélletes oszlopos kapun léphetünk be, melyen megcsodálhatjuk a gazdag levéldíszítést és a két fejplasztikát, amelyek a legenda szerint az építtető apát és az építőmester arcát mintázzák. A kapu fölött secco ábrázolja a Háromkirályok imádását. A déli homlokzatot a nyugatinál szerényebb bélletes kapu díszíti. A templom alapvetően megőrizte eredeti formáját, a hajók dongaboltozata valószínűleg a 17. századból való. A szószék, az oltárok és a színes ablaküvegek a 19. századi helyreállításkor készültek. A főoltáron Szent Jakab szobra látható, lábánál a templom kicsinyített másával. A lébényi templom főbejárata első lépcsőfokának tengerszint feletti magassága azonos a győri városháza tornyáéval.

Az 1831-es kolerajárvány idején a falu lakói Páduai Szent Antalhoz fordultak, közbenjárását kérve, és fogadalmi kápolna építésébe kezdtek. A hagyomány szerint ahogy a kápolna falai emelkedtek, úgy enyhült a járvány. A régi kápolna helyén 1901-ben épült fel a mai kápolna, amikor egy marhavész elhárítását kérték Szent Antaltól. A kunszigetiek a Szent Antalhoz kötődő fogadalmi ünnepet folyamatosan, hűségesen megtartják. Az ünnep előtti nyolc napos imádság erősíti az összetartozást a községben élők és az elszármazottak között. A 30 m2 alapterületű fogadalmi kápolna épülete községi (önkormányzati) tulajdonban van. Az ünnep alkalmából a kápolna bejáratát díszítő virágfüzért különleges odafigyeléssel készítik, anyáról lányra öröklődően.

A község régi plébániatemploma a temetődombon állhatott. 1616-ban feljegyezték, hogy Sopron város kegyúri jogánál fogva mindkét felekezetnek engedélyezi a misézést a Szent Márton templomban. A 17. századi egyházlátogatási jegyzőkönyvek megemlítik, hogy nagyobb ünnepeken zarándokok jöttek a Mária szoborhoz, valamint, hogy a templomnak 3 oltára van. A plébániatörténet arról tudósít, hogy a temetődombi templomot 1795-ben lebontották és a falu közepén építették fel újra, ahol ma is áll. Az egyhajós, klasszicista jellegű, csupán 142 m2 alapterületű istenháza oltáré Szent Márton püspök szobra áll. Mögötte, a szentély falán Szent Márton életéből vett jeleneteket bemutató festmény látható. A hajó falképe a község szélén álló Sarlós Boldogasszony-templomot és annak kegyszobrát ábrázolja.

Nádasdy Ferenc országbíró kislánya sokat betegeskedett. Eleonóra azonban fogadalmat tett: ha felgyógyul, kolostorba vonul. Szülei a gyógyulás után mégis férjhez adták. Az esküvő napján vihar támadt, és egy villámcsapás megölte a mennyasszonyt. A megrendült apa lánya emlékére és sírja fölé (az erdei fakápolna helyébe) 1670-ben kőkápolnát emeltetett. Az épületet gróf Széchényi Antal megbízására és Behofsich Pál plébános irányításával a 18. század közepén a zarándokok fogadására alkalmas méretűvé bővítették. A kívül-belül barokk kegytemplom sisak nélküli toronnyal és a négy evangélista szobrával ékesített homlokzattal köszönti a látogatót. Főoltárán a Fekete Mária öltöztethető és megkoronázott szobra látható. Mellette a szülei (Anna és Joachim), valamint Péter és János apostolok szobra áll. A főoltár felső szoborcsoportja a templom titulusára utal: Mária látogatása Erzsébetnél. A barokk orgona Sopronbánfalváról került a kópházi templomba. A 18. századi „Háromkirályok” fogadalmi kép a búcsújáró hely hajdan virágzó kultuszát idézi. A festmény az utazók és zarándokok mennyei pártfogóit együtt ábrázolja a kegyszoborral és a gyógyulásért könyörgő családdal.

A kisfaludi evangélikusok 1848-ban emelték harangtornyukat, amelybe két harangot helyeztek. A közel 250 lélek alkotta filia 1997-ben templomot épített a régi toronyhoz. A kívül fehér falú, belül téglaburkolatú istenháza az Ybl díjas Pazár Béla tervei alapján készült. A szomszédos Mihályiban élő Molnár István 2013-ban faragott Luther-rózsát ajándékozott a templomnak, 2014-ben pedig elkészült a keresztelőmedence.

A mostani templomot a régi nádfedeles fatemplom helyébe Farkas György kanonok-plébános építtette 1777-ben. Az órával és harangokkal felszerelt tornyot 1789-ben Dugovits János szombathelyi kanonok emeltette. A barokk oltár és szószék 1780 körül készült. Az oltárképen az angyali üdvözlet jelenete (Gábor angyal és a Názáreti Szűz), a szószéken pedig a Jó Pásztor szobra, valamint egy ostyás kelyhet és horgonyt ábrázoló dombormű látható. Szintén barokk alkotás a kis Jézust a karján tartó Mária-szobor. A mészkőből készült szembemiséző oltár előlapját a csodálatos kenyérszaporításra utaló dombormű, az ambót pedig kereszt és galamb dombormű díszíti. Az ablakokban Szent István és Szent Erzsébet üvegképek láthatók. Visszavonulása után Kisfaludon élt és a falu temetőjében nyugszik Szüllő Géza, a két világháború közötti felvidéki magyarság egyik vezetője, aki a házát az egyházközségre hagyta. A templom előtt egy 1816-ból származó kőkereszt, udvarán pedig Mária-szobor áll.