Református templom

A reformáció térnyerését és a mohácsi vészt követően a 13. vagy 14. századi, a szerzetesek által elhagyott templomot (amelyet a törökök felégettek) az „új hit" követői vették használatba. Az első ismert almási prédikátor Marosi Lukács volt, aki 1674 és 1678 között hirdette az Igét falunkban. Az őt megelőző idő legfontosabb eseménye a győztes Bocskai-szabadságharc eredményeként létrejövő zsitvatoroki béke volt, amelyet a törökök 1606. november 11-én a régi templomban írtak alá. A 18. századi T. T. Wáli István több nyelven beszélő, tudós lelkipásztor volt, aki történetírással és numizmatikával is foglalkozott. A templomban kőtábla őrzi emlékét. 1891-ben a presbitérium egy új templom építéséről hozott határozatot. 1892 tavaszán Rózsa Pál tervei alapján kezdődött el az építkezés. a köveket az almási kőbányákból termeltette ki Barcza Adolf bányaigazgató. Az eklektikus stílusú templomot 1894-ben szentelték fel.
A Kerkápoly-Bodor féle szeretetházban állami gondozott, majd később testi-szellemi sérült fiúkat gondoztak a diakonisszák ésa falu lakói. Ennek örököse a ma is működő Dunaalmási Református Szeretetház.
Ismert és elismert lelkipásztora volt községünknek Nagy Kornél lelkész, aki 1944-ig szolgálta településünket (a második világháború idején a nyilasok által üldözött embereket bújtatott, amiért 1944-ben kivégezték).

PDF letöltés Cikk nyomtatása E-mail