Pozsony–Pozsonybeszterce (Záhorská Bystrica)

Szent Péter és Pál apostolok templom

A templomot és a plébániát először egy 1332-es pápai tizedösszeírás említi. A plébánia újbóli önállósodása (Pozsonybeszterce egy ideig Stomfa leányegyháza volt) a horvát etnikum betelepülésével függött össze. A templom 1534-re datált megépítését szintén a népesség gyors növekedése magyarázza. A Szent Péter-kápolnát nagyobb méretű templommá alakították át, patrocíniumát Szent Pálra is kiterjesztették. A 18. század végén elkezdődött az új, nagyszabású plébániatemplom építése. Ezt 1834-en az esztergomi segédpüspök szentelte fel. A Szent Péter és Pál apostolok templom egyhajós, barokk-klasszicista stílusjegyeket ötvöző építmény, melyet négyszögletű szentély zár le. A hajó 20,8 méter hosszú, 10,7 méter széles, 3 poroszsüveg-boltozat mező képezi a fedelét, melyek gerendaszerkezetét párkányzatos oszlopfőben végződő kettős pilaszterek támasztják alá, a sarkoknál pedig a tört pillérek oszlopfőire támaszkodik. A templomhajó nyugati fala mentén húzódó épített karzatot két oszlop tartja. A hajó belső terét 6 nagyméretű ablak világítja meg, a szentélyben 4 ólomüveg ablak található. A szentély 10,46 m hosszú, 8,3 m széles, a belmagassága 15 méter. A hajóhoz képest egy lépcsőfoknyival magasabb a padlózata. A templom belső terében padlóburkolatként ferdén lerakott, négyzet alakú hasított kőlapokat használtak. Az oltár központi, aranyozott tabernákulum feletti részének meghatározó elemei a Szent Péter és Pál apostolt ábrázoló fafaragások. Bal oldalon Szent Vendel, jobb oldalon Szent Flórián szobra látható. Figyelmet érdemelnek a Szűz Mária életének eseményeit megörökítő domborművek a tabernákulum mindkét oldalán, valamint az áldozatot bemutató Melkizedek főpapot és a fiát, Izsákot feláldozni kész Ábrahámot ábrázoló domborművek az oltár menza alatti részén. Az 1917-ből származó szószék a diadalív bal oldalán kapott helyet. Rungaldier tiroli mester munkája, és a négy evangélistát ábrázolja az attribútumaikkal együtt.