A győri püspökök fertőrákosi birtokán már a 14. században megerősített udvarház állt. Mátyás király 1481-től 1486-ig sokszor tartózkodott itt, Dóczy Orbán püspök vendégeként (akit a király Bécs elfoglalása után a megszállt osztrák terület főpásztorává is kinevezett). A kastéllyá bővített nyári rezidencia 1594-ben – amikor Győr török kézre került – a püspökség központja lett. Az 1683-as török pusztítás után kezdődött a kastély barokk-rokokó formára történő átalakítása. A 18. század közepéig tartó munkát megrendelő Széchényi György, Keresztély Ágost és Zichy Ferenc püspökök címerei a főhomlokzatot díszítik. Az emeleti ebédlő mennyezetét a „Hit diadalát" megörökítő freskó ékesíti. Több termének falán gipszstukkó díszítések, valamint görög mitológiai és bibliai jeleneteket ábrázoló képek láthatók. A fennmaradt rokokó kályhákat Magner Károly győri mester készítette. Simor János püspök itt rendeztette be hazánk első üvegfestő műhelyét, amely 1867-ig működött. A kastélykápolna boltozatán allegorikus freskó, oltárképén pedig Mária megkoronázása és a Szentháromság látható. A palota körül és homlokzata előtt valaha díszkert volt, szökőkutakkal. Az épület alatt két hatalmas boltozott pince húzódik. Az egyikből induló, napjainkra beomlott járat (a legendák szerint) a patakon túli erdőbe, vagy egészen Sopronig vezethetett.
1869-ben, amikor Fertő kiszáradt a rákosiak gyalogosan a tó túloldali, Moson vármegyei búcsújáró helyére, Boldogasszonyba zarándokoltak, hogy a víz visszatérjen a mederbe. A Fertőrákos határában található Virágos-major területén, az itt élő cselédek számára 1872-ben épített kápolnát Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték fel. Tornyán a Máriára utaló latin nyelvű írás olvasható: „Ego sum flos campi", azaz „Én vagyok a mezők virága". Az apró épületet 1992-ben renoválták, így visszanyerte eredeti szépségét.
Az 1714-ben épült Kis-kápolna eredetileg egy 6 méter magas, valószínűleg mesterséges dombon állt a falu határában, a Balf felé vezető út mentén. Amikor a Kisrákosi utca kiépült, egy Kamper nevű halász 1936-ban házhelyéhez területet igényelt. Az engedélyt azzal a feltétellel kapta meg, ha a Kis-kápolnát a falu felé viszi, és azt ott faragott kövekből újra felépíti, valamint új szobrot állít a régi helyére. A ráccsal elzárt fülkében egy Szűz Mária-szobor áll. A Halász-kápolnának is nevezett építmény homlokzatán kőkereszt, a bejárata felett német szöveg olvasható. A község számos gyönyörű köztéri alkotása közül négy kiemelendő: a törökök 1683-as bécsi vereségét követően emelt Szentháromság, az 1721-ben készült Szent Sebestyén, az 1731-es Nepomuki Szent János és az 1643-ban állíttatott Szent Mihály-szobrok. A Kovács-hegyen található a 4 méter magas oszlopon álló Szent Donát szobor.
Széchényi György győri püspök a régi templomot 1662-ben lebontatta és kibővítve átépíttette. Az 1683-ban Bécs ellen vonuló török által romba döntött épületet is ő állíttatta helyre. A kőkorlátos erkéllyel ékes tornyú templom mai formáját 1777-ben nyerte el. Főoltára, mellékoltárai, szószéke és rokokó padjai is ekkor készültek. A „Szent Miklós nevére és az Úr mennybemenetele tiszteletére” szentelt istenháza kettős titulusát tükrözi a főoltár mögötti építmény két meghatározó eleme: fent a névadó püspök aranyozott szobra, alatta az égbe emelkedő Jézust ábrázoló festmény. A monumentális kompozíció része még a kép feletti Zichy-címer, valamint a kétoldalt őrt álló Szent István király és Szent Imre szobor is. Maga az oltár csupa aranyba öltöztetett faragás: így a tabernákulum-ajtó Ábrahám-áldozat domborműve, az angyalok és a hétpecsétes könyvön ülő Bárány. A szószék szintén aranyozott domborművei Jézus megkeresztelését, az apostolok kiválasztását és a hegyi beszéd jelenetét ábrázolják. A 17. századi festett kőkeresztkút fedelén Jézus és keresztelő Szent János kis szobra áll. Az ötrészes barokk orgonát Keresztély Ágost püspök (hazánk első hercegprímása) adományozta. A szentély oldalfalán Mária megkoronázását és a Szentháromságot ábrázoló barokk festmény látható. Az északi fal ablaka alatt a pestis megszűnéséért hálából készült Szent Kajetán-kép függ. Az alkotáson az akkortájt népszerű szent alakja mellett német nyelvű fogadalmi ima és a pontos dátum (1713. december 7.) olvasható. A keresztút stációi feletti táblaképek Jézus emlékezetes étkezéseit idézik: az első a kánai menyegzőt, a második Simon farizeus házában lezajlott vendégséget, a harmadik az utolsó vacsorát, a negyedik kép az emmauszi tanítványok szemét felnyitó kenyértörés pillanatát.