Szent László-templom

A templom első felét a márcfalvi ágostonrendi barátok emelték, miután 1358-ban földet kaptak a nemeskéri határban. Az épületet a 16. század közepétől 1732-ig az evangélikusok használták. A katolikus hívek a visszakapott templomot bővítették: a hajót meghosszabbították és hozzá új szentélyt toldottak. A munkára a külső falon végigfutó latin nyelvű kronosztikon emlékeztet. E szöveg nagyobb mérettel és eltérő színezéssel kiemelt betűit olvasva a bővítés 1760-as évszámát kapjuk. A 18. századi főoltár Szent László-képén a lovagkirály vizet fakaszt. A kép melletti Szent István és Szent Imre szobrok értékes barokk alkotások. Az északi falon a Háromkirályok-festmény lehetett a régi oltárkép. A déli falon baldachin alatt Mária-szobor áll, kezében jogar, karján a gyermek Jézus, mindkettőn korona. A kóruson egy nagyon régi orgona látható. A kórus előtti falmező vakolata alól  az evangélikus időkből fennmaradt, kőtáblákat tartó Mózest ábrázoló secco került elő. Alatta latin nyelvű márványtábla 1759-ből, amely a nemeskéri rekatolizálás folyamatát és szereplőit írja le.