A Szent Fülöp és Jakab apostolok templom az eredeti és a mai temetővel együtt évszázadokon át mindkét falut szolgálta. A templom a lakott területen kívül áll, egy mesterségesen kialakított dombon, valószínűsíthetően a halstatti kultúra idejéből (azaz a kora vaskorból) származó halmon. A román stílusú Szent Fülöp és Jakab apostolok templom azoknak a tégla építésű szakrális építményeknek a sorába illeszkedik, amelyekre számos példa akad a mai Dél-Szlovákia területén a 12. század végétől. Hagyományos alaprajzú, egyhajós templom, amely keleti oldalról szentélyben végződik. A hajó eredeti mennyezete nem maradt fenn, ma felújított, gerendákon nyugvó deszkamennyezet zárja le. A hajó falfestményein Mihály arkangyalt, a szentély falán pedig Szent Katalint ábrázoló jelenetek láthatók. A fennmaradt falfestmények csak töredékét képezik a templom 14. századi, összefüggő díszítésének, ám a román kori keresztelőmedencével együtt ma is meghatározzák a belső tér látványát. A 14. századból maradt fenn a templom egykori főbejáratának töredéke, amely ma a hajó nyugati oldalán tekinthető meg. A barokk kort egy Madonna-szobor idézi. Az évszázadok alatt ez a templom is folyamatosan formálódott. Szerencsére az eredeti, középkori alapja, építészeti, építészettörténeti jellege változatlan maradt. A kutatások – beleértve a régészeti feltárást is – pontos képet adtak az épület fejlődéséről az idők folyamán.
A templom a település legrégebbi emléke, a 11. századból származó gótikus építmény. 1764 és 1773 között átalakították, 1952/53-ban átépítették. A templomot Szent István király tiszteletére szentelték fel. A felújítás során feltárták és láthatóvá tették az építmény eredeti, román kori elemeit. A templom mellett román kori keresztelőmedence áll.
A templomot és a plébániát először egy 1332-es pápai tizedösszeírás említi. A plébánia újbóli önállósodása (Pozsonybeszterce egy ideig Stomfa leányegyháza volt) a horvát etnikum betelepülésével függött össze. A templom 1534-re datált megépítését szintén a népesség gyors növekedése magyarázza. A Szent Péter-kápolnát nagyobb méretű templommá alakították át, patrocíniumát Szent Pálra is kiterjesztették. A 18. század végén elkezdődött az új, nagyszabású plébániatemplom építése. Ezt 1834-en az esztergomi segédpüspök szentelte fel. A Szent Péter és Pál apostolok templom egyhajós, barokk-klasszicista stílusjegyeket ötvöző építmény, melyet négyszögletű szentély zár le. A hajó 20,8 méter hosszú, 10,7 méter széles, 3 poroszsüveg-boltozat mező képezi a fedelét, melyek gerendaszerkezetét párkányzatos oszlopfőben végződő kettős pilaszterek támasztják alá, a sarkoknál pedig a tört pillérek oszlopfőire támaszkodik. A templomhajó nyugati fala mentén húzódó épített karzatot két oszlop tartja. A hajó belső terét 6 nagyméretű ablak világítja meg, a szentélyben 4 ólomüveg ablak található. A szentély 10,46 m hosszú, 8,3 m széles, a belmagassága 15 méter. A hajóhoz képest egy lépcsőfoknyival magasabb a padlózata. A templom belső terében padlóburkolatként ferdén lerakott, négyzet alakú hasított kőlapokat használtak. Az oltár központi, aranyozott tabernákulum feletti részének meghatározó elemei a Szent Péter és Pál apostolt ábrázoló fafaragások. Bal oldalon Szent Vendel, jobb oldalon Szent Flórián szobra látható. Figyelmet érdemelnek a Szűz Mária életének eseményeit megörökítő domborművek a tabernákulum mindkét oldalán, valamint az áldozatot bemutató Melkizedek főpapot és a fiát, Izsákot feláldozni kész Ábrahámot ábrázoló domborművek az oltár menza alatti részén. Az 1917-ből származó szószék a diadalív bal oldalán kapott helyet. Rungaldier tiroli mester munkája, és a négy evangélistát ábrázolja az attribútumaikkal együtt.
A templom Szentgyörgy egyik legrégebbi történelmi emléke. A torony nélküli gótikus épület a 13. század utolsó negyedéből származik. A megemelt presbitérium és az alatta található föld alatti kápolna bizonyítja, hogy a gótikus templom egy régebbi, román kori szakrális építmény alapjaira épült. Művészettörténeti szempontból a legjelentősebb értéke a Szent György-oltár. Fehér homokkőből készült Stefan Pilgram műhelyében, 1527-ben, és a figurális elemeket növényi motívumokkal kapcsolja össze. Szent György életét mutatja be, miközben az oltár átmenetet képez a gótikus stílus és a reneszánsz között. A legutóbb 1992-ben restaurálták.
Az Antiochiai Szent Margit templomot 1898. október 2-án szentelték fel. Bobula János szlovák származású budapesti építész tervei alapján készült, neoromán elemeket felvonultató historizáló stílusban.
A Szent István király római katolikus templom eredetileg erődtemplomnak épült a 14. század közepén. A krónikákban fennmaradt legkorábbi adatok tanúsága szerint már 1390-ben állt. A későbbiekben többször is átalakították, kibővítették. A 18. század elején kápolnát építettek hozzá, 1764-ben pedig a Pálffyak nagyszabású felújításba fogtak, aminek eredményeként az eredeti épületnek csak egy fala maradt meg. A templom mérete jócskán megváltozott, oldalszárnyakkal bővült, az északi kápolnát a templomcsarnokhoz csatolták, és a déli kápolnát is hozzákapcsolták. A munkálatok 1767-ben fejeződtek be, a templomot ekkor szentelték fel. A plébánia közelében egy további jelentős szakrális építmény is áll – az 1709 és 1713 között épült barokk kápolna és kálvária. A templom előtt látható Szentháromság-oszlop a 18. század közepéről származik.
A teljes egészében fennmaradt kora barokk berendezés – a fő- és a két mellékoltár, valamint a szószék – a 17. század második feléből származik, és egyedülálló szakrális tárgyegyüttesnek számít Pozsony vonatkozásában. Eredeti karaktere a 19. század végén részben módosult, amikor restaurálták az oltárplasztikákat (Karl Kohanner, Johann Kätzer) és kicserélték a főoltár, valamint a két mellékoltár képeit. Az oszlopos, talapzatos szerkezetű oltárok fekete polikróm fából készültek, és fehér-arany palmetta-, akantusz- és stilizált növényi motívumok díszítik őket.
A Pozsonypüspökiben álló Szent Miklós római katolikus templom története 1221-ig nyúlik vissza.
Gótikus egyhajós templom, amelyet 1910-ben neoromán stílusban bővítettek ki. Továbbra is megmaradtak a gótikus kőfragmentumok egyes részletei, bizonyos építészeti elemek, a falfestmények és a 14. századból származó keresztelőmedence. A templomkertben 1933-ban állított festett fakereszt található.
Római katolikus templom. 1377-ben épült, gótikus stílusban, a 17. században kibővítették, a 18. század elején barokk stílusban építették át (a boltozata ekkor kapott stukkódíszítést). 1877-ben a szentélyt gótikus stílusban állították helyre, az oltárra egy archaizáló Madonna-szobor került a 14. század végéről. A templombelső berendezése barokk stílusú.
1621-ben, amikor a Balassa család kihalt, Malacka a Pálffyak birtokába került. Pálffy Pál (IV.) erőteljes rekatolizációba kezdett ezen a vidéken, egyebek mellett elrendelte a ferences rendi kolostor és templom, valamint a föld alatti kripták építését. A kolostort 1653-ban adták át a ferenceseknek. Ekkor a templomból még hiányzott az oltár, az orgona, a szószék, így a felszentelésére csak 1660 decemberében került sor Pálffy Tamás csanádi püspök által. A templomot és a kolostort a folyosók mellett a karzat köti össze. A templomhajó a barokk stílusjegyeit viseli. Oldalról kápolnák övezik, elöl a szentély zárja le, ahol a főoltár kapott helyet. A szentély bal oldalán helyezték el Pálffy Miklós (V.) epitáfiumát, amelyet unokái, Lipót, Miklós és Rudolf állíttattak az emlékére. A mű alkotójaként Johann Nikolaus Moll nevét tüntették fel. A templomba lépve minden látogatót megállásra késztet a 18. század első feléből származó, fából faragott, színezett és gazdagon aranyozott, lenyűgöző főoltár. Ahogy a templomot, úgy az oltárt is a szeplőtlen fogantatás tiszteletének szentelték. Erről tanúskodik a hátsó, dekoratív rész központi motívuma is – Szűz Mária (a szeplőtlen fogantatás) életnagyságot meghaladó szobra.
A Szent lépcső a Szeplőtlen fogantatás ferences rendi templomban található. A Szent lépcső-kápolna építését Pálffy Pál rendelte el a kolostor megépítésével együtt. A világon három helyen látható a Szent lépcső: az eredeti, Pilátus helytartó palotájának lépcsője, amelyen Jézus lépdelt, Rómába került. Másolata Jeruzsálemben és Malackán tekinthető meg. Ez utóbbi huszonhét lépcsőfokból áll, amelyekben Szent Detérius, Szent Bálint és Szent Beatrix relikviáit helyezték el.
Az Alvégen álló plébániatemplom Malacka egyik legrégebbi fennmaradt épülete. A protestáns Balassa család építtette. Az egyhajós, sokszögzáródású szentélyes templom 1574 körül készült el. 1621 után a katolikusok kezébe került. A késő reneszánsz stílusú tornyot 1672-ben építették hozzá. A belső térben megtalálható szakrális emlékek legértékesebb eleme a 17. század második feléből fennmaradt szószék. Az oltár központi, fő képén a Legszentebb Szentháromság ábrázolása látható, a festmény a 19. század közepén készült. A templomnak két mellékoltára van, az egyik a Lourdes-i Szűz Mária-oltár, a másik a Jézus szíve-oltár. A templom alatt kripta található.
A Szent Márton-templom tulajdonképpen a falu kultúrtörténeti központja. Már 1397-ben állt, az eredetileg gótikus építményt a 16. században reneszánsz stílusban építették át. Figyelmet érdemel a Szent Mártont ábrázoló oltárkép, amelyet 1930-ban Martin Benka készített. Egyházhely nevezetes szülöttje a 20. századi szlovák képzőművészet meghatározó alakjai közé tartozik. Életét, munkásságát a Martin Benka Emlékszoba mutatja be a faluban.
A római katolikus templom a falu közepén áll. Elefánty István tervei alapján épült, historizáló stílusban, neoromán jegyekkel, és nagy vonalakban arra a régi kis román kori templomra emlékeztet, amely abban az időben még megvolt a faluban, majd 1936-ban lebontották. A templom építése 1927 és 1929 között zajlott, és a hívek adományainak, intézmények hozzájárulásának, a helybeliek önkéntes ingyenes munkájának köszönhetően valósulhatott meg. Ünnepélyes felszentelésére 1930-ban került sor.
A Keresztelő Szent János-templom – a mai ivánkai templom – sorrendben a harmadik a faluban. Az elsőt még Cirill és Metód tanítványai építették – ez egyszerű fakápolna volt. A második templomot (amelynek alapítása ismeretlen) 1730-ban még helyrehozták. Kőből épült, a karzata fából készült. Amikor a mai, bővített karzat tartóoszlopai számára ástak alapot, ennek a második templomnak az alapjaira bukkantak. A mai templom alapjait 1770-ben rakták le. A torony két évig épült. A toronyóra 1880-ban Bécsből érkezett, az orgona 1906-ban került a helyére. 1991-ben a torony tetőszerkezetét újjá kellett építeni. A kereszt alatti gömbbe az adott korra jellemző dokumentumokat helyeztek el – időkapszulába zárt üzenetként Pozsonyivánka jövendő lakosainak.
A gútori román stílusú templomocska a műemléki felújítás után is megőrizte emberi, reális léptékét, amely a román kor szakrális építészetét jellemezte. A templom kiegyensúlyozott tömegszerkezete és a belső tér egyaránt különleges, harmonikus benyomást kelt, Dél-Szlovákia legjelentősebb román kori szakrális épített emlékei közé emelve a Szent Kereszt templomot.
A templom 1814-ben épült, és azok közé a templomok közé tartozik, amelyeket az ágostai hitvallású evangélikus egyház a Türelmi rendelet kiadása (1781) után emelt. Az antik művészeteszményhez, vagyis a szigorú rendhez visszatérő klasszicizmus jegyeit viseli. Hosszanti alaprajz és az adott korban atipikusan elhelyezett oltár jellemzi – ez a főbejárattal szemben, a hosszanti fal középső szakaszán kapott helyet. A szemközti oldalon, amely a plébánia udvara felé van tájolva, félköríves sekrestyét találunk a lelkipásztor számára szolgáló bejárattal. A főbejárat fölött, amely abban az időben nem nyílhatott az utcafront felől, kis hagymakupolás torony látható, a tetején kettős kereszttel.
A 13. században a pannonhalmi bencések apátja Szent Bertalan tiszteletére emeltetett templomot Dénesden. A 17. században, a felekezeti küzdelmek idején plébániatemplomként is szolgált (1684). Mivel mérete miatt nem tudta befogadni a zarándokokat, Somogyi Dániel pannonhalmi apát a román stílusú templom helyén egy nagyobb templom építését rendelte el, 1786 és 1797 között ez meg is történt. A templomot a Szent Kereszt felmagasztalása tiszteletére szentelték fel 1797-ben. Ma is ez a település egyik meghatározó épülete, amelyet 1963-ban műemlékké nyilvánítottak. Átfogó renoválása 1982 és 1984 között valósult meg. Ennek keretében kicserélték a teljes tetőszerkezetet, a födémet, a padlózatot, a vakolat egy részét, és kifestették az egész templomot. Tetőfedő anyagként rézlemezeket használtak. 1989-1990 között új plébánia épült, amely 1996 óta a Dénesdi Domonkos Konvent székhelye. A Szent Kereszt felmagasztalása templom legutóbbi átfogó felújítása 2004 óta folyamatosan tart (nedves falak szanálása, ablakcsere, új villanyvezetékek, padok cseréje, külső és belső festés, új bejárati ajtó, a templom környezetének rendbe tétele, a templom és a plébánia közötti tér rendezése).
Az 1783-ban, egy korábbi templom alapjain épült Szent Mihály-templom egyhajós, késő barokk építmény. Elődjének építéséről, felszenteléséről nincsenek pontos adataink, annyit tudunk, hogy azt is Szent Mihály arkangyal tiszteletének szentelték. Az egykori templom és a gyülekezet állapotáról a fennmaradt, 1659-es, 1680-as, 1696-os és 1713-as keltezésű vizitációs jegyzőkönyvek alapján alkothatunk képet. 1680-ban Dunacsún még Oroszvár filiája, leányegyháza volt, onnan járt ki a plébános kiszolgáltatni az egyházi szentségeket. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint a falu földesurai önálló plébániát, saját papot kértek a püspöktől. Ez a kérésük 1689-ben teljesült, Dunacsún akkor vált önálló plébániává, egyebek mellett saját pecséttel, amelynek több lenyomata is fennmaradt, később ez adta a mintáját a település mai címerének. Az 1696-os vizitációs jegyzőkönyv megőrizte Horváth Márton Ignác helyi plébános nevét, aki akkor már harmadik éve szolgált Dunacsúnban. A templom közelében, a Duna partján, az egykori kikötőben áll Nepomuki Szent János szobra. Annak a pusztító árvíznek az emlékére emelték, amely 1787-ben, mindenszentek napján szó szerint elmosta a falu felét. Szintén a templom közelében, de már a falun kívül bukkanunk rá Szűz Mária szobrára. A 18. század második felében állíttatta Kerekes Menyhért, Moson vármegye alispánja, a helyi egyház bőkezű támogatója, aki Dunacsúnban élt, kúriája a mai önkormányzati hivatal helyén állt.