Evangélikus templom

A Magyarországon elsőként, 1565-ben alapított soproni evangélikus gyülekezetnek a mai templom helyén 1674 óta állt imaháza. A fa imaházat a nagy városi tűzvész után 1676-ban ismét felépítették, majd a 18. században bővítették. Miután az 1722-ben épített kőtemplom kicsinek bizonyult, a gyülekezet 1781 februárjában nagyobb templom építésének engedélyezését kérte az uralkodótól. Az építkezés már a Türelmi rendelet szellemében kezdődött meg, és II. József kikötötte, hogy a felépülő templom se haranggal, se toronnyal ne rendelkezzen, ajtaja pedig nem nyílhat az utcára. A templomot 1784-ben, Torkos József lelkészsége idején szentelték fel. A vizenyős terület miatt az épület 182 égerfacölöpön áll. A nyolc oszloppal három hajóra bontott, hatalmas csarnoktemplom építésekor a városfal egy része leomlott, a törmeléket pedig a jelentőségét vesztett vizesárokba hordták. Ezzel létrejött a belváros első nem középkori kijárata. A torony és a harangok felszentelése 1867-ben történt. A 2500 ülőhelyes soproni istenháza Magyarország harmadik legnagyobb evangélikus temploma.